Zsuzsa Gáspár

" 69-ben született a lányom, Anna, és amikor a „keddi kör” kitört, akkor Anna minimum egyéves volt. Vagyis legkorábban vagy 70– 71 telén vagy 71 tavaszán lehetett. A kör ötlete – amennyire föl tudom idézni – a Bence György, Kis János, Kenedi János hármas fejében született meg. Volt a korszaknak és a korszak egyetemi képzésének valami hihetetlen szellemi sivársága. Nem egyszerűen csak arról volt szó, hogy mondjuk egy téma földolgozásánál hihetetlenül lehatárolt volt, hogy milyen szakirodalmat szabad, illik, lehet fölhasználni. Még az is lehatárolt volt, hogy mit vártak el az embertől. Alapjában véve elég visszafogott szellemi érdeklődést vártak el tőlünk, és nagyon zárt világban várták el a teljesítményt. Úgy emlékszem, hogy Bence György, Kis János és Kenedi gondolták azt, hogy ezt nem kell feltétlenül elviselnünk, és hogy mindazt, amiről beszélni akarunk, olvasni akarunk, azt szabályos szeminárium formájában földolgozhatjuk akkor is, ha ezt nem várja el tőlünk senki. Kenedit már ismertük, és gondolom, neki jutott eszébe, hogy itt van ez a hatszor hat méteres nappali, kevés bútorral, nagy padlófelülettel, és itt elég sokan elférnénk. Ők hárman megkerestek minket, hogy érdekelne-e bennünket, egyfelől az egész dolog, másfelől pedig adjuk-e hozzá a lakást. És érdekelt és adtuk. Azt gondoltuk, hogy nem kell elviselnünk, hogy egy szűk szellemi világban kell léteznünk. Értelemszerűen az itt feldolgozásra kerülő témák egy részének volt politikai konnotációja, de nem direkt. A legdirektebb politikai téma, amire emlékszem, az a szakszervezet volt, a „témafelelős” a Hamburger Mihály volt. De az már emlékezetem szerint az egész keddezésnek a vége fele volt. Két és fél évig kéthetente, keddenként itt egy teljesen szabályos szeminárium zajlott. Jó előre kiadtuk a témákat, volt referens, korreferens és utána vita, és még utána zsíros kenyér és tea. Többé-kevésbé ugyanazok jártak, és a rendszeresen járók köre nem volt több húsznál. Sokkal több nem is fért volna el a nappalinkban. Kik voltak? Bence, Kis János, Kenedi, Sós Vilmos, Erdélyi Ágnes, Kőszeg Ferenc, Fekete Éva, Ludassy Mária, Hamburger Mihály, Endreffy Zoltán, Pap Mária, mert egyáltalán nem vagyok benne biztos, sőt Karádi Éva és a Babarczyék… Más most nem jut eszembe, pedig többen voltunk. Nagyon szigorú „konspirációs” szabályok voltak, hogy ki jöhet. Két ajánló kellett ahhoz, és meg kellett szavazni a többieknek. Alapvetően a Bence és Kis volt a vezéregyéniség, és övék volt a végső szó. A referátumok utáni vitákban mindig nagyon pontosan lehetett érzékelni, hogy mindenkinek fontos, hogy a Bence-Kis párosnak – ők akkor még Bence-Kis volt, később váltak ketté – mi a véleménye. Nagyon fontos volt az ő egyetértésük, elismerésük. Azt meg kell vallani, hogy nekem ennek a körnek a hozadéka másodlagosan politikai, elsődlegesen szellemi és baráti. Egyrészt nagyon sok barátságom nőtt ki ebből a körből, és olyan kapcsolatok, akikkel azóta talán nem találkozom rendszeresen, de számon tartjuk egymást, és tudjuk, hogy a másikkal körülbelül mi van. Másrészt tényleg nagyon sokat kaptam szellemileg ebben a körben. […] Egészen pontosan tudtuk, hogy ez illegális. De nem igazán lehetett azon konspirálni, hogy egy lakásba kéthetente húsz-huszonöt ember beállít. Ha valaki észre akarta venni, az észrevette. És gyanítom, hogy ezt sokan vették észre. Péterrel beszélgettünk erről, mert nehéz volt azt gondolni, hogy nem figyelnek meg minket. Mi akkor abban állapodtunk meg, hogy egyfelől egész biztos, hogy van valaki köztünk, másfelől meg egész biztos, hogy nem is érdekes, és nem is szabad elkezdeni találgatni. Mert az viszont minket mérgezett volna meg."