Cenzúrázatlanul akartunk beszélni
1947-ben született Budapesten. 1959-től a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanult. Egyetemi diplomáját az ELTE Bölcsészkarának filozófia és történelem szakán szerezte 1971-ben. Doktori disszertációját 1973-ban védte meg ugyanott, szociológiából. Történetfilozófiával és tudományelmélettel foglalkozott, az ELTE filozófia szakán volt óraadó, valamint kiadói szerkesztőként dolgozott. 1977-ben állította össze körkérdése és huszonegy kortársa válasza nyomán a Marx a negyedik évtizedben című kötetet, s gépeltette le. Az akció után elbocsátották munkahelyéről és foglalkoztatási tilalommal sújtották. Fordításból, alkalmi munkákból élt. A demokratikus ellenzék köréhez tartozott. 1980-ban külföldi nyomásra kapott útlevelet, és 1984-ig németországi, franciaországi, amerikai és holland egyetemeken, illetve kutatóintézetekben dolgozott meghívott kutatóként. Kutatási témái között ekkor már kiemelt hangsúllyal szerepelt a zsidókérdés és a zsidó identitás. A rendszerváltás után rehabilitálták, a Szociológiai Intézet munkatársa lett. Társadalomtudósi, oktatói tevékenysége mellett a Fiatal Demokraták Szövetsége mellett vállalt tanácsadói szerepet 1994-ig. 1997-től tanít a Közép-európai Egyetem Nacionalizmus Tanulmányok programjában, és az egyetem Zsidó Tanulmányok programjának tudományos igazgatója. 2006-tól az MTA doktora, 2008-tól egyetemi tanár a Közép-európai Egyetemen. A magyar zsidóság háború utáni társadalomtörténete, a kisebbségek identitása terén végzett több évtizedes kutatói és oktatói munkássága elismeréseként 2013-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki.