Krisztina Lukách

* 1956

  • Lukách Krisztina: A találkozás K.: S milyen érzés volt meglátni az édesapját? V.: Nem emlékszem rá. Magára a találkozásra nem emlékszem. A korábbi emlékek, hát tulajdonképpen ezeket a családban annyiszor mesélték el, hogy szinte már én is úgy érzem, hogy emlékszem rájuk. Például édesapám fényképe kint állt az íróasztalon. De hát csak ilyen mellkép volt, és amikor nagymamám is mondta, hogy majd ha hazajön édesapa, megtanít téged biciklizni, úszni, akkor én egyszer csak sírva kérdeztem, hogy "de hát hogy fog ő velem játszani, ha nincs lába?" K.: Hány éves volt ekkor? V.: Olyan három-négyéves lehettem, és nekem az édesapa csak ezt az arcképet jelentette, akiről mindenki mondta, hogy milyen jó lesz, majd meglátod, ha hazajön. De hát mit kezdjek én egy lábnélküli édesapával? K.: Arra vissza tud-e emlékezni, hogy mit mondtak Önnek, hol az édesapja? V.: Az első perctől kezdve megmondták az igazságot. K.: Nevezetesen? V.: Hogy börtönben van. K.: S mit mondtak, hogy miért van börtönben? V.: Nem emlékszem arra, hogy mi volt ennek a magyarázata, de arra sem emlékszem, hogy ez nekem bármi gondot okozott volna. Tehát úgy mondta el édesanyám, hogy ő börtönben van, de jó ügyért, igazat cselekedett és ártatlanul elítélték. Tehát bennem ez nem okozott konfliktust, hogy édesapám bármi rosszat követett volna el és azért van börtönben, de hát természetes, hogy egy ötéves gyerek még filozófiai miérteken nem gondolkozik, hogy ha nem csinált semmit, akkor viszont miért történt ez. K.: Ez akkor föl se merült. V.: Nem, ez föl se merült, mert egyébként is, ami azt hiszem, ilyen helyzetben könnyen előfordul, édesapám úgy volt otthon beállítva, akire fölnéztünk.

  • Lukách Krisztina: Bemutatkozás A családom származásáról, eredetéről csak a családi elbeszélésekből tudok mesélni, mert sajnos a nagyszüleim közül egyedül csak anyai nagyanyámat ismertem, a többiek már jóval születésem előtt meghaltak. Családunk a Felvidékről származik, a rokonokat még én is ismertem, sőt, jártunk is Lőcsén, Beszetercebényán, ahol a család régi házait is meg tudtuk nézni. Anyai ágról a dédszülők Faddon éltek, nagymamám került föl munkáslányként Pestre, úgyhogy édesanyám már itt született. Gyermekkorában őt is falun nevelték, de aztán később Pesten járt iskolába, és itt is talált munkát. A szüleim 1949 karácsonyán házasodtak össze. Édesapám ekkor a Ganz gyárban dolgozott, mint a szerkesztési osztály helyettes vezetője, édesanyám a Magyar Rádiónál. K.: Mint zenei szerkesztő? V.: A zenei osztályon, igen, mint szerkesztő, a zenei osztály titkárnője. K.: Mondaná a szülei nevét? V.: Édesapám Lukách Tamás, édesanyám pedig Szűcs Éva. Kezdettől fogva a XII. kerület egyik csöndes részén, a Böszörményi út egyik mellékutcájában vettek lakást, s én ma is ott lakom. Ez a környék akkoriban még inkább egy családias kertváros volt, de még ma is megőrizte ezt a jellegét, és a későbbi években is nagyon sokat segített ennek a környéknek az összetartása és hangulata. K.: Azt mondja, hogy vették a lakást? V.: Hát, bérelték. Normális tanácsi lakásnak számított akkor, nem nagy, egy egyszoba komfortos kis lakás. Sajnos, hosszú évek teltek el, amíg végre egy gyerek megszülethetett. Ez voltam én, '56. augusztus 24-én. De hát még így is igen bizonytalan volt, hogy megmaradok-e a magam 1.500 grammjával, mert hét hónapra születtem, úgyhogy rögtön születésemkor a Rókus Kórházból átküldtek a Madarász utcába, hogy ne rontsam ott a statisztikát nekik, a koraszülötteknél ez jobban belefér.

  • Celé nahrávky
  • 1

    Budapest, Hungary, 02.05.2012

    ()
    délka: 
    nahrávka pořízena v rámci projektu Oral history archívum - Budapest
  • 2

    Budapest, Hungary, 02.05.2012

    ()
    délka: 
    nahrávka pořízena v rámci projektu Oral history archívum - Budapest
Celé nahrávky jsou k dispozici pouze pro přihlášené uživatele.

Velünk élt ez az esemény

00012225.jpg (historic)
Krisztina Lukách
zdroj: családi fotó

Lukách Krisztina (1956)   Budapesten született. Édesapja, Lukách Tamás 1956-ban a Ganz Vagon- és Gépgyár Munkástanácsának titkára volt, amiért nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1975-ben a Szentendrei Ferences Gimnáziumban érettségizett. Az egyházi iskolában tett érettségi miatt meg sem kísérelte a felvételit a bölcsészkar történelem szakára, a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola idegenforgalmi szakán tanult tovább. 1978-ban vörös diplomával végzett. Előbb a Cooptourist, majd 1990-ig a Budapest Tourist munkatársa volt. 1983-ban levelező tagozaton egyetemi diplomát szerzett a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen. 1987-ben elvégezte a hitoktatóképzőt, azóta részt vesz a felső-krisztinavárosi plébánia hittancsoportjai oktatásában. 1991-től a Budapesti Hitoktatási Felügyelőség keretében az újrainduló iskolai fakultatív hitoktatás egyik megszervezője. 1992-től 2010-ig közgazdászként dolgozott a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, illetve jogutódainál. 2011 óta a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Wekerle Sándor Alapkezelő intézményének munkatársa.