László Mikecz

* 1931

  • Borzasztó gyenge volt az ellátás. A második hónapban egy zendülés volt nálunk, ami azt jelentette hogy reggel nem vettük fel az ennivalót. Úgy adták hogy reggel 5 órakor vol a reggeli, de akkor ideadták az ebédet. Na most nagyon gyenge volt az ellátás, állítólag a honvédségnél nyolc élelmezési beosztás volt a nyolcadik volt a repülőszemélyzet és az ávo egy része. A mienk gyengített egyes volt. Mindjárt kiszállt az elhárítótiszt Fehérvárról, és kihallgatások voltak, és ötünket elvittek a katonai bíróságra. Ebben volt a Rabár Feri is, aki az első pénzügyminiszter volt az Antall kormányában. Egymás felett feküdtünk az emeletes ágyon. Visszatérve a Csepire, ez is mint korszellem, ez egy parasztember volt, egy becsületes magyar paraszt volt. És az egész ügyből a végén aztán nem lett semmi, mert őt meghallgatták mint tanút a hadbíróságon, és azt mondta hogy olyan rossz volt az étel hogy én a disznónak nem adtam volna. Úgyhogy felmentették az egész társaságot, egyedül szegény ... Matyi maradt ott, mert többek között azt mondta hogy seggfej Rákosi. Emiatt a "seggfej Rákosi" miatt kapott két évet.

  • Annyira ki voltunk éhezve, nem is annyira az ennivaló után hanem a vitaminok után, hogy az orosz őrszemélyzet ette a szőlőt, és engedték hogy az alattuk lévő leesett szőlőszemeket megegyük. Ezek ilyen megalázó dolgok voltak de mi örömmel ettük. De nem volt retorzió mert a civilek nem engedték. A viszonyok rosszak voltak, de itt már átvette az élelmezést az építőipari vállalat. Ugyanazt kaptuk mint a munkásaik. Itt már javult a helyzet. Amikor visszamentünk akkor voltak politikai foglalkozások, amolyan átnevelések. De kitolások, fizikai megerőltetések nem voltak. Felültettek a dombtetőre, jött egy keretlegény és felolvastak egy brosúrát, nem volt nagyon megerőltető mert ő sem értette mit beszél mi meg nem figyeltünk oda különösebben.

  • A munkaszolgálat az volt: hogy akkor kötelező volt a sorkatonaság. Na most a sorkatoságnál rájöttek hogy azokat a kulákfiúkat, meg amilyen én is vagyok, meg az arisztokratákat eleve nem hívták be. És akkor 1950-ban vagy 1949-ben rájöttek hogy ezekkel is kellene valamit csinálni. És akkor csak ezeket, tehát a kulákfiúkat, katonagyerekeket meg arisztokratákat behívtak ún. munkaszolgálatra. Tehát 1952. február 12-én engem is behívtak. Mi akkor nem tudtuk hogy van ilyen hogy munkaszolgálat. Az első munkaszolgálatosokat 1951 júliusában hívták be, az 1930-ban születetteket. Én 1931-ben születtem, tehát én a következő évben kerültem sorra. Úgy hívtak be bennünket hogy nem volt meghatározva, mikor van leszerelés. Gyakorlatilag határidő nélkül kivontak minket a forgalomból bennünket. Tulajdonképpen egy katonai internálás volt. Egy sorkatonát behívsz megmondják mikor lehet leszerelni. A mi leszerelésünk akkor vált véglegessé amikor az első Nagy Imre kormány jött, akkor felszabadítottak bennünket.

  • Celé nahrávky
  • 1

    Budapest, 17.10.2022

    (audio)
    délka: 12:59
    nahrávka pořízena v rámci projektu Memory of our Nations - Never forget our totalitarian heritage
  • 2

    Budapest, 18.10.2022

    (audio)
    délka: 24:27
    nahrávka pořízena v rámci projektu Memory of Visegrád
  • 3

    Budapest, 18.10.2022

    (audio)
    délka: 27:24
    nahrávka pořízena v rámci projektu Memory of Visegrád
Celé nahrávky jsou k dispozici pouze pro přihlášené uživatele.

„Ez gyakorlatilag egy katonai interálás volt“

Mikecz László, interjúkészítés közben
Mikecz László, interjúkészítés közben
zdroj: Saját készítés

Mikecz László 1931-ben született, így a második világháborút követő években már fiatalemberként érte őt az, hogy addig tiszteletnek örvendő családi háttere billoggá vált. Apja katonatiszt volt, így ő megbízhatatlan elemként lett nyilvántartva: sorkatonai szolgálat helyett munkaszolgálatra kötelezték az 1950-es években. Itt kitanulta a villanyszerelő mesterséget, ami később elhelyezkedését is segítette. 1956 után rendes, „civil“ állásban dolgozva tudott lassan karriert építeni, de „osztályidegen“ múltja ekkor is néha újra-újra kísértette.