Katonaként a Rákosi-, és a Kádár-diktatúrában
Stáhnout obrázek
Palágyi Tivadar Szár, 1923. november 13. Édesapja jegyző, nagyapja katonatiszt volt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében Hajdúszoboszlón, Debrecenben, Budapesten és Kőszegen tanult. 1944. augusztusában Horthy Miklós kormányzó avatta utász hadnaggyá. 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásának napján éppen a Budai Várban teljesített udvarlaki őrséget. Egy német szakasz jelent meg a sorompónál vállra akasztott fegyverrel. Ő a harmadik - az utolsó - poszton volt szolgálatban. Mivel a németek engedély nélkül kívántak bejutni, ezért a védőknek parancsuk szerint lőni kellett volna. Felkészültek a tűzharcra, azonban az utolsó pillanatban egy testőr alezredes parancsba adta, hogy ne lőjenek. 1944. őszén az 5. Szegedi Utász-zászlóaljhoz került, de hamarosan Kisbodakra - a Mosonmagyaróvárhoz közeli utász kiképzőtáborba került. Alapvető vízi-kikpézést kaptak, köztük a csáklyázást kellett sebes vízen elsajátítaniuk. Egy ilyen gyakorlat közben szemtanúi voltak annak, amikor egy, a Dunán elhaladó német hadifogoly-szállító hajó aknára siklott. Rengeteg sebesült a főként olasz hadifoglyok között. Igyekeztek a lehető legtöbb embert kimenteni a folyóból. 1945. elején átkeltek a hídon Komáromnál és az Ipoly-folyó partján foglaltak el védőállást. Egy orosz páncélos ék azonban tőlük északra átkelt a folyón és délnek fordult, éppen feléjük. Emiatt valamivel a folyótól arrébb kellett védőállást kiépíteniük. A szovjet katonák támadása sötétedés után kezdődött. „Huri-huri“ kiáltással, lépésben közeledtek. Két alárendeltjével, akik villámgéppuskával voltak felszerelve, maradtak ott és próbálták tartani a hadállást az iszonyúan nagy tömegű ellenséggel szemben. Az egyik géppuska felmondta a szolgálatot, ezért annak kezelőjét hátraküldte. A másik fegyvert kezelő zászló gerinclövést kapott, így a kilátástalan harc helyett, hátravitte sérült katonáját az úgy egy kilométerre lévő parancsnokságra. Nem sokkal később szovjet fogságba került. Csatlakozott a németek elleni harchoz, és ennek során aknaszedés közben elvesztette bal lábfejét. A Hadtechnikai Intézetben dolgozott 1957, január 1-ig. Elmondása szerint minden osztályon volt egy szovjet ellenőr, aki az új magyar találmányokat elvitte a Szovjetunióba. A Danubia Szabadalmi Irodánál vállalt ügyvivői állást. 1963-tól a találmányok szabadalmazását segítette.