Sport a Kádár-rendszerben
Stáhnout obrázek
Péterfalvi Lajos. 1925, Szekszárd Eredetileg vegyészmérnöknek készült, de mivel 1944-ben országos bajnok lett távolugrásban, a Testnevelési Főiskolába jelentkezett. Akkoriban a Ludovika után a TF-re volt a legnehezebb bejutni. A háború miatt azonban nem kezdődött el a tanév. A Szekszárdi Levente századba került, ahol hídőrségben volt. A szovjet csapatok közeledte miatt Zalába rendelték futárszolgálatra, illetve bajtársaival lövészárkokat ástak, majd Pápára, az ejtőernyősökhöz vezényelték át. Bevetésre nem került sor. 1945. márciusától kezdve a németek visszavonulását kellett biztosítaniuk egészen a Mura folyóig. A háború vége is Ausztriában érte őket. Az oroszok azt ígérték, hogy ha leadják a fegyvereket és az óráikat, valamint személyi papírjaikat, akkor majd tőlük kapnak új papírokat. Azt hazudták nekik, hogy Budapestre viszik őket romeltakarításra. Ehelyett „málenkíj robotra“ hurcolták őket Románián keresztül. Konstancából embertelen körülmények között hajóval a Doni-medencébe, Horlovka lágerébe vitték. A korábban berobbantott szénbányákat kellett újranyitniuk. Németek, magyarok, ukránok és románok között raboskodott. Szerencséjére a tábor német orvosa egy magyar orvostanhallgatót vett maga mellé, aki gyakran befektette őt és vele raboskodó gimnazista társait a gyengélkedőbe, ahol valamivel több ételt kaptak. Így élhette túl a fogságot. 1945. novemberében sikerült visszatérnie Magyarországra. Édesapja a tolnai-megyei pénzügyigazgatásnál tanácsnok volt, de 1946-ban a B-listázást követően elvesztette állását és internálás alá vonták. Édesapját feljelentették, azzal a váddal, hogy korábban hitt a német győzelemben. Ez alól felmentették, de mégis internálták. Utóbb a családi aranykészlettel sikerült megváltania édesapja szabadságát. 1947-ben kezdte meg tanulmányait a TF-en. Egy évre rá már sporttörténet címen nem az olimpiák történetét, hanem a szovjet katonák hőstetteiről kellett tanulniuk. 1951-ben kapott oklevelet a főiskolán. A végzett tanárok nem választhatták meg, hogy hol akarnak dolgozni, hanem elhelyezték őket az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) döntése alapján. Edzőként 1965-ig a Kinizsi, később újra Ferencvárosi Torna Klub-ban dolgozott. Soha nem lépett be az állampártba. A Műszaki Egyetem Testnevelési Tanszékén dolgozott 1953-tól egészen nyugdíjazásáig, 1985-ig. 1957-től a MAFC Műegyetemi Atlétikai és Football Club főtitkára, majd elnök-helyettese lett, 1975-től pedig elnöke. A sport mind Rákosi, mind Kádár diktatúrájában kiemelt terület volt. Ez köszönhető volt az 1952-es Helsinki olimpia, valamint az Aranycsapat sikerének. Emiatt a MAFC anyagi gondokkal nem küzdött, minden támogatást megadtak nekik. A különböző szocialista országok egyetemeivel, és a nyugat-európai egyetemekkel (pl. Karlsruhe) kötött szerződésekben mindig szerepel a sport is, ezért kapcsolatokat ápoltak és gyakran utaztak is nyugatra. Az utazás előtti napon kapták meg az útleveleket. Megérkezés után rögtön be kellett jelentkezniük az adott ország magyar nagykövetségére. Az ilyen utak kapcsán jelentést kellett írniuk: hol laktak, ki látogatta meg a csapatot. A külföldi útjaik alkalmával mindvégig megfigyelés alatt tartották őket. Ha valakinek a csapatból korábban már disszidált rokona, azt nem engedték ki külföldre. Nyugati útjaikról farmerokat, orkán kabátot és műszaki cikkeket hoztak haza a csapattagok, de soha nem volt problémájuk a vámkezeléskor. 1956. október 23-án ott volt az egyetemen tartott beszédeken és a felvonuláson is. Felesége veszélyeztetett terhessége miatt azonban nem vett részt a forradalomban. Nem egy tanítványát, és más egyetemi vezető ismerősét távolították el a forradalom leverését követően.