Nem menekülés volt ez, csak láttam, hogy ennek nem lesz jó vége itt!
Gyenes Zsuzsanna (Csiky Csikász Lászlóné) 1929-ben született középosztálybeli hivatalnok-birtokos családban. A front elől nagyanyjával a győri püspöki várba menekült, ahol szemtanuja volt Apor Vilmos püspök mártírhalálának. Édesapja a második világháború után Pest vármegye alispánja. Mivel nem vállalta a kommunistákkal való együttműködést, az ÁVO elhurcolta, a családi ingatlanjaik nagy részét kisajátították. Szülei egy Pécs melletti szőlőjükbe költöztek, az Állami Biztosítónál kaptak hivatalnoki munkát. Gyenes Zsuzsanna előbb a budapesti Sacré Coeurben tanult, majd tanulmányait egy svájci rend által Zsámbékon fenntartott tanítóképzőbe folytatta. Itt érettségizett, majd itt szerzett tanítói képesítést is 1948-ban. Baksán, később Kisdéren falusi iskolákban tanított, mielőtt felkerült volna Budapestre a Mester utcai Általános Iskolába. Alsós tanárként foglalkoztatták, de közben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Férjével, a bőripari mérnök Cs. Csikász Lászlóval nem sokkal a forradalom előtt házasodtak össze. Távol éltek egymástól, mert a férjét az akkori rendszer vidékre kényszerítette. Édesapját az 1956-os forradalom idején beválasztották a pécsi forradalmi bizottságba. Sógora, Maléter Pál, a Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztere volt. A forradalmat követően apját és sógorát is letartóztatták, börtönbüntetésre, ill. sógorát halálra ítélték. Gyenes Zsuzsanna 1956 őszén kétszer is megpróbált átszökni a határon. A második kísérlet során Sopron környékén férjével a magyar határőrökbe botlott, elfogták, kihallgatták, majd visszaszállították őket a fővárosba. Fél évig helyettesítő tanárként foglalkoztatták. Később a Lenhossék Mihály Általános iskolába helyezték, ahol sok állami gondozottal és cigány gyerekkel foglalkozott. Két fia született. 1989-ben nyugdíjba vonult. Azt követően néhány éven keresztül vállalkozóként iskolai büféket üzemeltetett.