Ferenc Kőszeg

* 1939

  • Kenedinek az volt az álláspontja, hogy egyrészt nem rendelkezünk elég mély társadalomismerettel, ahhoz, hogy egy ilyen folyóirat kiadását vállaljuk, másrészt nincs az ellenzéknek programja. Már pedig egy ilyen folyóiratnak programadónak kell lennie, s ahhoz kell egy program, ami nincs. Tehát azt mondta, hogy még nem tartunk a folyóirat-alapításnál, most alapítsuk meg Társadalomtudományi Társulatot, és készüljünk… Ha már ennek lesz pár éves múltja, produkciója, akkor indítsuk meg a XX. századot. Ez volt az egyik, legmarkánsabb álláspont. A másik Konrád Györgyé volt, ő azt mondta, talán nem folyóiratot kellene csinálni, hanem kazettákat kellene terjeszteni. Khomeini prédikációi, amelyek végül megdöntötték a sah uralmát, azok is magnón terjedtek. Erre Kenedi azt mondta, ő azt nehezen tudná elképzelni – azt hiszem, engem hozott példának –, hogy írok egy irodalmi tanulmányt, és hogy azt magnóról hallgatják meg az olvasók, illetve hallgatók. Nekem az volt az álláspontom, hogy legalábbis egy bulletinszerű dolgot közre kellene adni, egy havi rendszerességgel megjelenő füzetet. Benne lennének azok az események, amelyeket fontosnak tartunk, ezeknek a beharangozója, illetve az értékelése, a történtek ismertetése. Egy hírmagazin, amiben azok a hírek vannak benne, amelyek az első nyilvánosságba nem kerülnek be. Tehát ezen a módon voltam mellette. Emlékezetem szerint nem volt formális szavazás. Ilyen értelemben egy olyan alkalmi összejövetel volt, amelynek semmiféle döntéshozó jogosultsága nem volt. Később Krassó úgy emlegette ezt az összejövetelt, hogy íme, a demokratikus ellenzék mindig is antidemokratikus szervezet volt, hiszen a többség a folyóirat ellen volt, az mégis megindult. De természetesen nem volt többségi álláspont, hiszen az összejövetel nem volt döntéshozó testület. Az igaz viszont, hogy a jelenlévők nagyobb része nem látott fantáziát a folyóiratban, azt gondolták, még nem jött el az ideje. Ezután történt állítólag az az emlékezetes beszélgetés: Nagy Bálint és Petri elment, beültek valahova sörözni, talán Saci is velük volt. Petri azt mondta, ezek faszok, mégiscsak kellene csinálni egy folyóiratot. Ezután Saci megkereste azokat, akik arra hajlottak, hogy legyen folyóirat, így keresett meg engem is. Nem régen beszélgettünk erről vele. Saci tulajdonképpen nagyon kevéssé ismert engem, és meg volt róla győződve, hogy nemet fogok mondani, ha konkrétan felvetődik az, hogy csináljuk meg a folyóiratot. Én ellenben nagyon megörültem a dolognak, úgy hogy teljesen mellette voltam.

  • Celé nahrávky
  • 1

    Budapest, 17.06.2010

    (audio)
    délka: 02:23:23
    nahrávka pořízena v rámci projektu Oral history archívum - Budapest
Celé nahrávky jsou k dispozici pouze pro přihlášené uživatele.

Meghosszabbított kamaszkor volt

Kőszeg Ferenc
Kőszeg Ferenc
zdroj: Kőszeg Ferenc

Kőszeg Ferenc 1939. április 26-án született Budapesten asszimilálódott zsidó családban. Szülei fogorvosok voltak. Apja 1942-ben bevonult munkaszolgálatra, és vélhetően 1943-ban a Don-kanyarban meghalt. A zsidóüldözést Budapesten bujkálva vészelte át anyjával. 1957-ben érettségizett. 1962-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar latin-magyar szakán szerzett tanári diplomát. 1963-tól a Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975-től az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt. A hetvenes években került kapcsolatba a demokratikus ellenzékkel, 1979-ben aláírta a Charta ‚77 tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot, ezért elbocsátották állásából. Ezután könyvesbolti eladóként, majd nyelvtanárként dolgozott. 1981-ben a demokratikus ellenzék szamizdat lapja, a Beszélő munkatársa lett, elsősorban jogvédelemmel kapcsolatos cikkeket írt. Részt vett a Solt Ottilia által vezetett Szegényeket Támogató Alap (SZETA) munkájában. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd a Szabad Demokraták Szövetsége alapítója, 1990-98 között országgyűlési képviselő volt. 1990-94 között a Beszélő főszerkesztője. A Magyar Helsinki Bizottság jogvédő szervezet egyik alapítója, 1994-től ügyvezető igazgatója, majd 2007-ig elnöke volt. 2002-ben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét a magyar demokrácia és a sajtószabadság megteremtése, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében végzett több évtizedes tevékenysége elismeréseként.