Mária Madácsy Lászlóné Szőke

* 1940

Video Player is loading.
Current Time 0:00
/
Duration 0:00
Loaded: 0%
Progress: 0%
Stream Type LIVE
Remaining Time -0:00
 
1x
Celé nahrávky jsou k dispozici pouze pro přihlášené uživatele.

Újságíróként a Kádár-rendszerben

Mária Madácsy Lászlóné Szőke
Mária Madácsy Lászlóné Szőke
zdroj: Pamět národa - Archiv

  Madácsy Lászlóné (Szőke Mária), Budapest 1940. Móron nevelkedett, édesapja állatorvos volt a településen Emlékszik, hogy a kitelepített svábok helyére felvidéki magyarokat telepítettek Mórra. Ez számos konfliktust szült, a megmaradt svábok az újonnan érkezettek ellen fordultak. Az ellentéteket a helyi papok és lelkészek egyaránt igyekeztek tompítani a városban. A Rákosi-diktatúra alatt mindenki tudott az ÁVH kihallgatásainak egyik leghírhedtebb helyszínéről, az Andrássy út 60-ról. Érezhető volt 1956 őszén, hogy pattanásig feszült a helyzet, és robbanás előtt állnak az emberek. Bátyja, aki öttusázó volt, elmondta, hogy 1956. október 6-án a kommunista politikus, Rajk László újratemetésének napján elvették tőlük a versenyeken használatos sport lőfegyvereket. Elmentek a temetésre, és bátyja arról számolt be, hogy rémisztő és sejtelmes volt az óriási, de néma tömeg a temetésen. 1956. október 23-án - 16 évesen - részt vett a forradalom kitörésekor tartott felvonuláson. Elmondja, hogy ott volt a legfőbb helyszíneken, csak késő este a Magyar Rádiónál kitört lövöldözéskor tért haza. Október végén a rövid fegyverszünet idején, ott volt a budai Fillér utcában a kenyérért sorban álló között, amikor az államvédelmisek vagy a szovjetek tüzet nyitottak a várakozó emberekre. Az ELTE-n végzett magyar-történelem szakon és újságíró lett a Veszprémi Naplónál. A fiatal, veszprémi gimnáziumi tanár, Brusznyai Árpád, tanár tragikus sorsáról 1964-ben értesült. Az ő halálos ítéletét, Pap János, Veszprém megyei párttitkár személyesen járta ki a megtorlás során. Újságíróként, munkaköréből adódóan személyesen ismerte Pap-ot, aki félelmetes hatalmú, agresszív ember volt. Elmondja, hogy a május 1-ei felvonulásokon kötelező volt részt venni. A jó kapcsolatban lévő kollégák is figyelték ilyen alkalmakkor egymást. A nyolcvanas években a Balatonon találkoztak a NSZK-ból és az NDK-ból érkező németek. Szüleinél is rendszeresen szálltak meg németek, akiknek így módjuk volt arra, hogy találkozzanak rokonaikkal.