Tibor Pákh

"1971 áprilisában nemzetközi megmozdulások hatására, amiről persze én nem tudtam, félbeszakították a büntetésemet, kivittek civil intézetbe, és ott tartottak 1971 novemberéig. 1971 novemberében onnan is szabadon bocsátottak. De itt is halmozódnak tovább a törvénytelenségek – egyrészt ugye azzal, hogy feltételesen szabadlábra helyeztek, másrészt pedig, hogy megfigyelés alá helyeztek. Tehát két egymást kizáró megfigyelés alatt tartottak. Egyrészt a rendőrségi megfigyelést hivatalosan elrendelték azzal, hogy nem hagyhatom el Budapest területét, havonta kétszer jelentkeznem kell a kerületi rendőrkapitányságon. Másrészt pedig az elmemegfigyelő is megfigyelés alatt tartott. Ez a kettő egymást kizárja, mert vagy-vagy, a kettő együtt nem megy. De ez a kettő folytatódott. 1976-ban szűnt meg a jelentkezési kötelezettségem, ami persze nem jelenti azt, hogy megszűnt a szaglászás meg az utánam való leskelődés. Előfordult valamikor 1977–1978-ban, hogy egy vasárnap megjelent egy rendőr, és ellenőrizni akart engem. Ami ellen a legfőbb ügyésznek írtam egy panaszt, hogy milyen alapon zaklatnak. Mindezek könnyen a személyiségem torzulásához vezethettek volna. – És hogy tudta kiiktatni? – Hát úgy iktattam ki, hogy nem vettem tudomást róluk egyszerűen, mert végül is az igazság legyőzhetetlen. És hogyha valaki az igazságért harcol, vagy az igazság szellemében nőtt föl, és az igazság szellemében akar élni, akkor tulajdonképpen bosszantja őt az, hogyha az igazságtalanságot alkalmazó hatóságok, az igazságtalanságot alkalmazó közegek kellemetlenkednek. De ha valóban jól értékelem az Úristen kegyelmét, és azt, hogy ő az abszolút igazság védelmezője, akkor ezek a kellemetlenségek tulajdonképpen olyanok, mintha egy kutyát a bolhák csipkednek. És a kutya lerázza magáról a bolhákat."

" 1980-ban a lengyeleknél már meglehetősen intenzíven volt tapasztalható az ellenállás a moszkvai leninizmus túlkapásai ellen. Különböző szervezetek alakultak ott. Voltak az egyháznak az ellenálló szervezetei, meg voltak a különböző politikai beállítottságú társadalmi szervezetek, a Független Lengyelország Konföderációja, a KOR, ami a munkásoknak a védelmére alakult. Ezek közösen rendeztek egy éhségsztrájkot a Podkowa Lesna-i templomban. Erről a tömegtájékoztatási eszközök beszámoltak. Már nem a hazaiak, hanem a külföldiek. – S miért rendezték ezt az éhségsztrájkot? – Nekik volt egy Nowa nevű szamizdat kiadójuk. És ennek a szerkesztőjét, Mirek Chojeckit letartóztatták, és eredetileg ez az éhségsztrájk az ő kiszabadítása érdekében történt. De amikor ez eredményes volt,és néhány nap után kiengedték Chojeckit, utána is folytatták az éhségsztrájkjukat a közép-európai jogsérelmek orvoslása végett. Én ebben a stádiumban utaztam el Varsón keresztül Podkowa Lesnába. – Hol van pontosan Podkowa Lesna földrajzilag? – Ez Varsó mellett van. Olyan Varsóhoz képest, mint Dunaharaszti Budapesthez képest. Kis vasút megy oda ki, azzal mentem én is. Az állomásról kerestem a templomtornyot, úgyhogy meg is találtam a templomot. Bementem a plébánoshoz, jelentkeztem nála és mondtam, hogy szeretnék csatlakozni hozzájuk, mégpedig Szent Adalbert szellemében, mert Szent Adalbert volt az, aki az első évezred végén a kereszténység szellemében térített. Prága püspöke volt, Szent István királyunk bérmálásában vett részt, és utána Lengyelországba ment és Poroszországban halt vértanúhalált. Esztergom és Gniezno védőszentje. Úgyhogy én és rajtam kívül még elég sokan Közép-Európa védőszentjének tartják. Így én az ő szellemében csatlakozom hozzájuk, a második évezred vége fele, mégpedig a moszkvai birodalom embertelen leninizmusa elleni tiltakozásul, önrendelkezésünk visszaszerzése végett. Tehát mindazok ellen a jogsérelmek ellen, amelyek ellen a lengyelek is tiltakoznak. A plébános megengedte, hogy csatlakozzam hozzájuk. Velük voltam, nagyon jól éreztem ott magam, mert látható volt, hogy az összes irányzat mind közös házra talált abban a templomban. Minden este volt közös szentmise, ahova a város apraja-nagyja még a templom kertjébe is betolongott. Alig fértek ott el. Podkowa Lesna tulajdonképpen a lengyel ellenállás és a közös lengyel-magyar ellenállás fészke. Úgyhogy én amikor ott voltam, értesültem a lengyelektől, hogy ők mennyire nagyra becsülnek bennünket, ők mennyire 56 szellemében akarnak eljárni, és hihetetlen érdeklődéssel volt mindegyik irányzat 56 és a magyarországi események iránt."