17. 11. 1939 – Zatvorenie českých vysokých škôl

1939 őszén egymást érték a német megszállás elleni tüntetések. 1939. október 28-án, az első köztársaság kikiáltásának évfordulóján Prágában a tüntető tömegbe lövettek. Két fiatalember halálosan megsebesült, Václav Sedláček, munkás, a helyszínen életét vesztette, az orvostanhallgató Jan Opletal pedig két héttel később, november 11-én halt bele sérüléseibe. A meggyilkolt diák búcsúztatása, amelyre 1939. november 15-én került sor újabb németellenes tüntetéssé nőtte ki magát. A megszállók ezt használva ürügyül, november 17-én (azóta Nemzetközi Diáknap) több száz diákot őrizetbe vettek, és bírói végzés nélkül koncentrációs táborokba küldték őket. Innen legtöbbjüket három év múlva, a protektorátus kormányának közbenjárására hazaengedték. (A táborokban 35 diák az életét vesztette.) Kilenc diákot és egyetemi tanárt (Josef Adamec, Jan Černý, Marek Frauwirth, Jaroslav Klíma, Bedřich Koula, Josef Matoušek, František Skorkovský, Václav Šaffránek és Jan Weinert) kivégeztek. A megtorlás a cseh felsőoktatási intézmények bezárásával érte el tetőfokát, amely felháborodást és ellenállást váltott ki világszerte. A németek célja az volt, hogy a csehek számára lehetetlenné tegyék a felsőfokú tanulmányokat, és így iskolázatlan, önállótlan, a jogaival élni képtelen nemzetté tegyék őket.